Avetik Iszahakjan: Éjszakánként a kertemben

Éjszakánként a kertemben

Árva fűzfa sírdogál.

Bánatos sóhaja lebben,

Tépett zokogása száll.

S amint az éj tovalépdel,

A gyöngéd ujjú, szelíd

Nap letörli hajfürtjével

A fűz kristály könnyeit.

(ford.: Kerék Imre)